Sziasztok! Meghoztam a blog első bejegyzését és a történet első részét is egyben, vagyis a prológust. Jó olvasást hozzá! :)
Amikor
az ember tizenöt éves, és épp a kilencedik osztály utáni első nyári szüneti
napot tölti, akkor az a nap biztosan punnyadással telik. Legalábbis nálam ez
így történt. Nyilván valakinek ennél jóval érdekesebb az élete, de én csak egy
egész tanéves tanulással, hajtással, néha szenvedéssel, de sok-sok élményekkel
teli pesti lány vagyok, két fiútesóval (éljenek az egyedüli lánygyermekek) és
két, viszonylag normálisnak mondható szülővel. Elvagyok én velük, a tizenkét
éves öcsém, Márk nem sok vizet zavar, egész nap LoL-ozik, meg tudomisén mivel
játszik még, de amúgy szerethető, jó tesó, de komolyan. Erik pedig, a tizenhét
éves bátyám meg a másik véglet, aki szinte soha nincs itthon, de ha mégis,
akkor vagy a barátnőjét, Szandit hozza magával, vagy valamelyik haverját. És
akkor itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár szerencsés is lehetnék amiatt,
hogy Erik haverjai sokszor nálunk csöveznek, nem vagyok az, mert azok a srácok
valami elképesztően nagy állatok. Emlékszem, még hetedikben jöttek át először
hozzánk, akkor áthívtam én is az azóta is legjobb barátnőmet, Flórát, mert az,
hogy idősebb srácok voltak a házunkban az olyan „hűűűű”, meg „aztaaaa”, de
sajnos hamar ki kellett ábrándulnunk. Szandit viszont bírom. Kedves lány,
szerintem igazán illik a bátyámhoz, vagy legalábbis az ő hatására Erik kevésbé
viselkedik retardáltan, szóval Szandi nálunk emiatt abszolút jelesre
vizsgázott. Még anyáéknál is, pedig ugye a rettegett szülőknek nehéz
megfelelni. Mondjuk az, hogy Szandi szinte nálunk lakik (mert igen, kábé mindig
itt van), nem túl kellemes, tényleg jól kijövök vele, az igaz, de azért nem rá
vagyok kíváncsi nullahuszonnégyben. Mindegy, jobb, mintha a srácok
vandálkodnának itt egész nap.
Szóval,
ez lett volna pár gondolat az életemről.
Hol
is tartottam? Ja, igen. Punnyadtam a vakáció első napján. Igazán jó volt,
tekintettel arra, hogy a végigtanult, néha csak végigtéblábolt kilencedik
osztály után nekem ez bizony járt. Másnap amúgy is rögtön egy nyári táborban
kezdünk Flórával, ahol kerek, egész hét napot fogunk eltölteni. Őszintén szólva,
még csak sejtésem sem volt, hogy mi vár ránk ott, annyit tudtam, hogy Flóra
anyukája találta ezt nekünk, aki már sok jót hallott róla. Ám legyen.
My shadow's the only one that walks beside me, my shallow
heart's the only thing that's beating… Egyre
hangosabban kezdett üvölteni a Green Day a telefonomból, mire végre sikerült fogadnom a hívást. A kijelzőn Flóra neve szerepelt.
-
Hali – köszöntem vidáman.
-
Szia, Nóri… - szólt bele a barátnőm meglehetősen meggyötört hangon.
Meglepetten
húztam össze a szemöldököm. Rosszat sejtettem, mégpedig valami nagyon szörnyűt.
Nem tehetek róla, előbújt az önző énem, aki hiába hallotta, hogy a barátnője
valamiért nincs rendben, mégis magát féltette.
-
Valami baj van? – kérdeztem, bár a válasz egyértelmű volt.
-
Csak… - keresgélte a szavakat Flóra. – Na jó, lázas vagyok.
-
Basszus – túrtam bele a hajamba feldúltan. Amúgy Flórát is sajnáltam, de magamat még inkább.
-
Tudom – felelte szomorúan. – Nem tudok menni a táborba. Sajnálom.
Csak, hogy tisztázzunk valamit. A holnaptól kezdődő
egyhetes tábor Flórával: buli, élmények, kikapcsolódás a legjobb barátnőmmel. A
holnaptól kezdődő egyhetes tábor Flóra nélkül: kész katasztrófa. Oké, szóval
egyedül menjek el a táborba? Ez nálam felér minden szörnyűséggel. Ki is vertem
a hisztit.
-
Ne máááááár, meg fogok halni – sipákoltam kétségbeesetten.
-
Most nagyon haragszol rám? – kérdezte Flóra, bár természetesen nem
haragudhattam rá.
-
Inkább a betegségedre vagyok mérges – válaszoltam. – Amúgy… Mennyire magas
a lázad? – érdeklődtem, miután eszembe jutott, hogy kettőnk közül nemcsak én
voltam gáz helyzetben.
-
38,5. Nem vészes, de a torkom is baromira fáj, meg amúgy is. Lázzal nem
mehetek.
Legszívesebben sikítottam volna. Oké, talán túlzás azt
mondani, hogy a helyzetem kilátástalan volt azon a délután, amikor nagyon úgy
tűnt, egyedül kell mennem a táborba, de hahó, rólam van szó, Szentesi Nóráról,
aki egy igazi reménytelen eset. Mások csak legyintenének, és úgy fognák fel,
mint új barátok szerzése, új lehetőségek kibontakozása, de én… Én más vagyok.
Miért is lennék olyan, mint bármelyik átlagos kamasz? Egy átlagos kamasz jófej,
nyitott az új emberek felé, egy olyan kamasz viszont, amilyen én is vagyok, NEM
TUD MEGSZÓLALNI. Jól értitek. Már látom is magam előtt, ahogyan holnap reggel
belibbenek a táborba, ahol jófej kamaszok jópofa dolgokról csevegnek, én meg
lecövekelt lábakkal bámulok rájuk, és némán elküldök mindenkit a francba.
Gondolatban meg persze beleverem a fejemet a falba, hogy már megint elszúrtam.
Én sosem akartam nyomi lenni. Igazából szerintem nem is
vagyok az, csak akadnak gátlásaim. Akadnak. Hát bizony, akadnak. Egyedül Flóra
társaságában érzem azt, hogy igazán önmagamat adhatom anélkül, hogy bármit is
szégyellnem kellene.
-
Jobbulást – sóhajtottam egy nagyot. Ebben a sóhajban benne volt minden,
amit jelen pillanatban éreztem.
-
Köszi. Neked meg kitartást – mondta Flóra, majd lerakta.
Idegesen markolásztam a telefonomat, az agyam pedig
folyamatosan kattogott. Mi lesz velem? Igazából nem voltam teljesen negatív,
azt be kellett vallanom. Mert végülis, benne van a pakliban az is, hogy jól
érzem magam. Nem tudhatom. Rajtam múlik az egész. Ja, és nem szabad görcsölnöm
rajta. Anya biztosan azt mondaná, hogy felesleges dolgokon problémázom, mert
könyörgöm, azon idegeskedem, hogy hogyan jöjjek ki egy csapat ártalmatlan velem
egykorúval. Ez így kimondva valóban nevetséges. Csak pozitívan, Nóri, csak
pozitívan. Lásd reálisan a dolgokat. Nem vagyok egy csodabogár, akinek
félnivalója lehet holmi egyszerű tizenévesek között. Már nem féltem annyira.
- Anyaaa! – ordítottam ki a szobámból.
- Igen? – lépkedett be az ajtón pár másodperc múlva anya.
- Flóra nem tud holnap jönni – közöltem mindenfajta érzelem kimutatása nélkül. Közönyösnek akartam tűnni.
- Tudom, már beszéltem az anyukájával – bólintott.
- Nem lehetne, hogy én se menjek? – kérdeztem, megpróbálkozva a könnyebbik úttal, vagyis hogy egyszerűen csak itthon maradok.
- Ne butáskodj, miért ne mennél? – ráncolta a szemöldökét anya. Sejtettem.
- Mert Flóra nélkül mit csinálok én ott?
- Barátkozz a többiekkel! Olyan aranyos gyerekek lesznek ott.
- Na, ezt meg honnan veszed?
- Flóra anyukája ismeri néhányukat.
- A szülők szerint mindenki aranyos.
- Ők tényleg azok. Jaj, Nóri, ne gyerekeskedj! Tudom, hogy az osztálytársaidat nem kedveled, mert ők tényleg rosszindulatúak. De a kamaszok általában nem ilyenek. Jól fogod magad érezni, hidd el. Különben is, kedves lány vagy, miért ne szeretnének meg?
Szóval megyek a táborba. Egyedül. Hát, kíváncsi leszek,
milyenek is ezek az “aranyos” gyerekek. Komolyan, a szülők nem tudnak valami
kevésbé gáz jelzőt találni, ha már el akarnak hitetni valamit? Mindegy, mennem
kéne bepakolni.
Remélem tetszett! Ha van kedved, oszd meg a véleményedet kommentben! :)
Elolvastam. Kíváncsi lennék mi történik tovább Nórával. Szerintem sokat használsz szleng szavakat, de amúgy jó történetnek ígérkezik.
VálaszTörlésKedves Tünde!
VálaszTörlésElőször is, borzasztó nagy hálával tartozom neked, amiért megszerezted nekem az első kommentemet a blogra. :) Másodszor, a véleményedet is megköszönöm, és remélem, a továbbiakban sem fogsz csalódni. Nos, egyébként igen, az írásaimra jellemző, hogy néha használok egy-két szleng kifejezést, de amúgy szerintem Nóri karakteréhez ez még passzol is. Még egyszer köszönöm.
Cassie T. ♥
Jónak ígérkezik a történet. Várom a folytatást!! <3
VálaszTörlésKedves Csenge!
VálaszTörlésKöszönöm a kedves szavakat, és öröülök, hogy elnyerte a tetszésedet. <3
Cassie T. ♥
Aztaa, szerintem klassz en csak nost kezdem olvasni ☺
VálaszTörlésKedves viriike06!
TörlésHát akkor remélem, hogy a további fejezetekről is hasonló véleményed lesz. :) Köszönöm a kommentedet! ♥
Szia! Igen tudom hogy már vannak további részek, de mindegy... Ide írom.
VálaszTörlésNos, nekem nagyon bejön ahogyan írsz. Tetszenek a szlengek, ahogyan gondolkozol, magadnak teszel fel kérdéseket xD. Kicsit modernebb a blog, de ritka az ilyen, legalábbis én ehhez hasonlót még nem nagyon olvastam. Majd még kommentelek;)
Adri. #*.*#
Szia! Nagyon jó még csak most kezdtem el, de ugyse bírom ki hogy ne olvassam rögtön végig :)
VálaszTörlés